| |
 |
Budaházi Tibor
festőművész
1954. Kőszegremete,
Románia
Lakcím: H - 8900 Zalaegerszeg, Toldi
Miklós u. 14.
Telefon: +36-92/330-200
ÖNÉLETRAJZ
Önálló és Csoportos kiállítások
|
Csaknem valamennyi századvég
tele volt baljós jelekkel, nyugtalansággal,
riadalommal. Ez sem jobb. Európa
megbolydult. A rendetlenség megerősítette
a rend utáni vágyat.Analógiákat, példákat,
előképeket, idézeteket keres a művészet
is. A feneketlen s szinte a végtelenségig
tágítható posztmodern bugyorba belefér
Caravaggio és Rembrandt, merthogy esetükben
biztos értékekről van szó. A fin de
siécle művésze még Watteaut is szívesen
vállalja fel, hiszen ezek az oeuvre-ök
vagy szeleteik átírhatók, új
kontexusba helyezhetők. Ám a források
kiapadni látszanak, a nyolcvanas évek
transzavantgard hullámverései is egyre
szelídebbeknek tűnnek.
Novumokról alig, stílusmozzanatokról
annál inkább beszélhetünk. Rokonszenvünk
az egyéni utakat kereső művészeké,
azoké, akiket megérint ugyan a
korszellem, de elkerülik a stílusdivatokat,
nem a kontamimáció, inkább a teremtés
vágya mozdítja ecsetjüket. Budaházi
Tibor ilyen festő, legalábbis eddigi
gazdag életmüve erre utal, hiszen a
"kimerültség müvészetének"
évadján új aspektusokat és lehetőségeket
keres. A festő tehát nem merít, nem idézget,
hanem teremt, a
gyökerekig ás le, költőibben vágyakozik
az aurea aetas után, ami inkább
fogalom, mint tárgyi-asítható képlet,
nem annyira egy elsüllyedt föld, inkább
egy vágykép, mely a nagy művészet-történeti
korszakokban minduntalan felbukkant,
hiszen ki ne vágyodott volna a tisztaság,
a rend, a béke után.
Budaházi Tibor táblái, vásznai némiképp
a prehisztorikus lenyomatokra
emlékeztetnek, egymást lefedő áttetsző
rétegeket látunk, melyek alól
valamilyen sejtelmes
titokzatos belső fény dereng fel. Az
izgalmas szinte plasztikus faktúra előtt
a kultúrtörténetből ismerős jelek
bukkannak elő (kereszt, háromszög),
melyek kétségtelenül hordoznak szakrális
tartalmakat (Krisztus keresztje, a Szentháromság
jele) ám jelentéstartományuk sokkal bővebb.
Egyfelelő a barbarikumig mennek vissza,
másfelelől kozmológiai jelként is értelmezhetők,
a világmindenség harmóniája, a rész
és az egész összefüggéseire utalnak.
Ez a gondolatmenet erősíti a Budaházi-
opuszokon gyakorta megjelenő vízfodorszerű
írásfolyam, mely (ahogy ez a művész
konzekvens jelhasználatából következik)
megintcsak többértelmű, hisz képalkotó elem,
grafiakai jellegű, izgalmasan tölti ki
a teret, (megoldja a horror vacui problémát), szerepe
azonban ennél sokkal fontosabb.
A par excellence festő a négy alapelem
(föld, víz, tűz, levegő) betűjeleit
írja sorba.
Budaházi piktúrájának kulcsszava az
allúzió. Különös, hogy e műszó egy
múlt századi parnasszista költő,
Stephan Mallarmé leleménye. Sejtést, célzást,
a majdnem kimondását jelenti.
Budaházi képeibe belelátható a világ-
Pompei és Altamira, lehámló vakolatok
egy kültelki bérház
belső udvarán, rosszkedvünk tele és töprengéseink
alkonya. Azaz a táguló és mégis oly
szűk világ.
|
| |
Dr.Hann
Ferenc
Művészettörténész
a Magyar Művészeti Akadémia tagja
|
|
|
