| HAász
Ágnes 1987-től készít
elektrografikákat. Kezdetben a
xerox technikából adódó, új
kifejezési és képalkotó lehetőség
érdekelte, majd a friss felfedezések
öröme ösztönözte újabb és
újabb kísérletekre. A műfaj
sajátosságainak kitapasztalásával
fokozatosan bonyolódott bele a fény
többszörös misztikus átlényegülésének
szisztematikus elemzésébe, a
kigondolt művészi problémák
finom színhatásokra épülő,
speciális felületeteket eredményező,
rafinált technikakombinációkkal
történő megjelenítésébe, s
jelentett szmindinkább kihívást
számára a tisztán fényből ületett
szín-jelek gondolati tartalmának
elmélyítése. Műveiben a színek a 90-es
évek elejére a szándékolt és
előre nem ótalapmotsejtett,
primer jelentésű motívumokból
és mozzanatokbl többszörösen
értelmezhető formákká, áííj-elemekké,
misztikus jelenetekké álltak össze.
Az vumként szolgáló fizikai fényjelenségek,
festett sznfoltok, megrajzolt
formák vagy kollázsok egymáson
elcsúsztatott, egymásra vetített,
montázsszerűen összeillesztett
kompozíciókban való ismétlődése
az alapforma más-más nézőpontból
történt leképezését, szétfoszlásának
vagy testet öltésének érzetét
keltette, mintha más-más idősíkból,
más-más térből tűnt volna át,
verődött volna vissza valamely
fizikailag mérhető test vagy tárgy
fényrészecskék, fényfoltok, fénysávok
által letapogatott felületeként.
A fénnyel átitatott
papír színes részformái külön-külön
és együttesen, egymást felerősítve,
újraértelmezve és új értelmezési
lehetőséget nyerve, újabb és
újabb jelentéstartalommal
gazdagodtak. A tudatos és véletlen
színhatásokon és egyéni
formaelképzeléseken alapuló
alkotói szándék és a géppel
való érzelemmentes kapcsolat
egy előre konkrétan meg nem határozott,
részben gondolatban létező,
nagyrészt a képzeletből és a
véletlenből táplálkozó, öntörvényű
világot alakított át intuitív
képekké a szokatlan textúrák,
áttetsző és sűrű fényszálakból
és színfoltokból definiálható
részelemekből.
HAász Ágnes következő
időszakban készült kisebb és
nagyobb méretű munkái különös
ikonosztáz részei, a valóság
kontinuitásának önálló képekben
– ikonokban, ikon-részekben
– való leképezései, amelyek
lényege a metamorfózis és az
átlényegülés.
A fény mint a
papíron szín formájában rögzülő
anyag, önnönmagában
metafizikai jellemzővel bír.
Nemcsak a forma által telítődik
szimbólikus tartalommal, hanem közvetlenül
szemlélteti a valóság
metafizikai lényegét az önmagával
kifejezhető viszonylatok vetületeként,
s teremt új kontextusokat a
tapasztalaton túli valósággal.
A fény, a
technika és technológia mint művészi
eszköz az átlényegülés további
erőit hordozzák. A fény
egyszerre ábrázolt tárgy, érzéki
hasonmás, színrétegként tárgyiasult
felület a képen, és az érzékiségtől
független gondolatok megtestesítője.
Az alkotás folyamatának zárt láncolatában
a kész mű az örökkévalóság
elemeiből a kontinuum adott
pillanatban megtestesült képét
tárja elénk.
HAász Ágnest
tehát a nyilvánvaló
kapcsolatba nem hozható tények
közötti viszonyok, összefüggések
feltérképezése foglalkoztatja.
Művészete az utóbbi években
erkölcsi, érzelmi tartalmakkal
áid). ééágazdagodott és az
idő mint filozófiai fogalom
vizulis értelmezésével mélyült
(lásd Labirintus-művek, ők-kompozíciók,
az Elektroikonosztáz - sorozat
újabb darabjaiAlotásaival a művész
egyre beljebb hatol a fogalmi
szfrán túli világba és a lélek
mélyrétegeibe. Nem vletlen,
hogy legutóbbi műveiben –miként
ikonos korszakban – ismét a
szakralitás erősödik fel.
N. Mészáros Júlia
|