Műveiben a színek a 90-es évek elejére a szándékolt és előre nem ótalapmotsejtett, primer jelentésű motívumokból és mozzanatokbl többszörösen értelmezhető formákká, áííj-elemekké, misztikus jelenetekké álltak össze. Az vumként szolgáló fizikai fényjelenségek, festett sznfoltok, megrajzolt formák vagy kollázsok egymáson elcsúsztatott, egymásra vetített, montázsszerűen összeillesztett kompozíciókban való ismétlődése az alapforma más-más nézőpontból történt leképezését, szétfoszlásának vagy testet öltésének érzetét keltette, mintha más-más idősíkból, más-más térből tűnt volna át, verődött volna vissza valamely fizikailag mérhető test vagy tárgy fényrészecskék, fényfoltok, fénysávok által letapogatott felületeként.

A fénnyel átitatott papír színes részformái külön-külön és együttesen, egymást felerősítve, újraértelmezve és új értelmezési lehetőséget nyerve, újabb és újabb jelentéstartalommal gazdagodtak. A tudatos és véletlen színhatásokon és egyéni formaelképzeléseken alapuló alkotói szándék és a géppel való érzelemmentes kapcsolat egy előre konkrétan meg nem határozott, részben gondolatban létező, nagyrészt a képzeletből és a véletlenből táplálkozó, öntörvényű világot alakított át intuitív képekké a szokatlan textúrák, áttetsző és sűrű fényszálakból és színfoltokból definiálható részelemekből.

HAász Ágnes következő időszakban készült kisebb és nagyobb méretű munkái különös ikonosztáz részei, a valóság kontinuitásának önálló képekben – ikonokban, ikon-részekben – való leképezései, amelyek lényege a metamorfózis és az átlényegülés.

A fény mint a papíron szín formájában rögzülő anyag, önnönmagában metafizikai jellemzővel bír. Nemcsak a forma által telítődik szimbólikus tartalommal, hanem közvetlenül szemlélteti a valóság metafizikai lényegét az önmagával kifejezhető viszonylatok vetületeként, s teremt új kontextusokat a tapasztalaton túli valósággal.

A fény, a technika és technológia mint művészi eszköz az átlényegülés további erőit hordozzák. A fény egyszerre ábrázolt tárgy, érzéki hasonmás, színrétegként tárgyiasult felület a képen, és az érzékiségtől független gondolatok megtestesítője. Az alkotás folyamatának zárt láncolatában a kész mű az örökkévalóság elemeiből a kontinuum adott pillanatban megtestesült képét tárja elénk.

HAász Ágnest tehát a nyilvánvaló kapcsolatba nem hozható tények közötti viszonyok, összefüggések feltérképezése foglalkoztatja. Művészete az utóbbi években erkölcsi, érzelmi tartalmakkal áid). ééágazdagodott és az idő mint filozófiai fogalom vizulis értelmezésével mélyült (lásd Labirintus-művek, ők-kompozíciók, az Elektroikonosztáz - sorozat újabb darabjaiAlotásaival a művész egyre beljebb hatol a fogalmi szfrán túli világba és a lélek mélyrétegeibe. Nem vletlen, hogy legutóbbi műveiben –miként ikonos korszakban – ismét a szakralitás erősödik fel.

N. Mészáros Júlia

Fontosabb kiállítások