Beke László:
Móder Rezső művészete
Móder Rezső művészete nem azoknak való, akik szárnyalni szeretnének. Munkái nehézkesek, sőt - a vasból valók - egyértelműen nehezek, performance-elnek mozdulatai lassúak, a földhöz szegzik a nézők tekintetét. Koncertjein vasszobrokat kalapál - mintha nem tudna
elszakadni a vasmű hangzásvilágától - döngöli a hallgatóság dobhártyáját. Megszólaltatható acélinstallációi abba az együttesbe tartoznak, amelybe Galántai György "lépéscsináló", Lois Viktor "hangszerei", Szirtes János gepárdketrece (amelyen egyszer vasdorongokkal
"játszottak" a Liget Galériában). Az Einstürzende Neubeuten indusztriális zenéje vagy Bukta Imre horganyzottlemezt támadó elektromos köszörűjének hangja ugyancsak közel áll Móder hangzásvilágához.
Analógiaként említhető még a félrevert harang kongatása és az üzemekben ebédidőt jelző "gong": a felfüggesztett vasdarab, kalapáccsal megszólaltatva.
Móder "koncepciója" rendkívül egyszerű: megpróbálja elképzelni a jövő század zenéjét, amelynek természetesen ipari zenének kell lennie. A jövő zenéje, kozmikus zene is egyben.
Móder értelmezésében: Bartók a vasgyárban. A Mikrokozmosz ilyen értelemben az ő zenéje is. Móder nem filozófikus művész. Az egyik performence-ének végén (Földi dolgok, sámán tanulmányok, 1990) felalá járkál egy vaslapon, amelyre előzőleg ráköszörülte az "IDŐ"
szót, és ezt ismételgeti: "Csak tér van, idő nincsen". Feltehetőleg ez a redukciós elképzelés képezi alapját zenei ars poeticájának, hogy t.i. zenéje időtlenül, szobraiba sűrítve állandóan jelen van, csupán néha meg kell szólaltatni.
Szobrászatában azt tartom a legfigyelemreméltóbbnak, ahogy az állványra függesztett téglalap alakú elemeket formálja meg. Tulajdonképpen úgy dolgozik, mint az ollójával árnyképeket kivágó művész vagy mutatványos, csak éppen papír helyett vasat használ.
Formái ezért kétdimenziósak, sziluetthatásúak, pozitív-negatív játékra komponáltak, olykor
Kassák Lajos linómetszeteire emlékeztetnek. (Kassák sem állt Bartóktól távol). Ma , amikor a magyar politikusok és gondolkodók egyaránt a megújuló Európára szegzik tekintetüket,
Móder Rezső művészete anakronisztikusnak hat. Belegyökeredzett a dunaújvárosi (sőt sztálinvárosi) vasmű proletárhagyományába, az anyagtól elszakadni nem tudó kézműves, földhözragadt utópiákat ápoló,
vaskos humorú kelet-európai. Bérelt helye van a jövő múzeumában.
Autentikus.